Lajvér vs. Coppola

Aki olvasta a korábbi írásokat, annak kijön a könyökén, hogy mennyire nem szeretem azt, amikor fognak egy szót és elneveznek róla egy bort. Maradi vagyok biztos, de én azt szeretem, ha a címkén a borász/borászat, a szőlőfajta és az évjárat szerepel. Ezen kívül termszetesen vevő vagyok minden további infóra, pl. különleges dűlő, késői szüret, vagy bármimás. A "fantázianevet" akkor tudom elfogadni, pláne értékelni, ha valami miatt jelentéssel bír illetve van benne valami tartalmas töltet. A Lajvér Incognito abszolút telitelálat. A nemes marketing és a kifinomult borászati technológia szép találkozása. 

Úgy indult a dolog, hogy nekem nagyon megtetszett a Lajvér bor üvege. Szép a formája és oltári szép az üveg színe. Olyan valószínűtlenül elegáns kékeszöld (vagy zöldeskék, nemtudom). Ráadásul a címke formája és a grafikája is kimondottan tetszik. Az, hogy az Incognito szóból kimarad az i betű és csak egy pont utal rá, az bátor és egyértelműen van benne valami fantázia, ami nagy dolog manapság. Amúgy az incognitus latin szóból származó szó kb. azt jelenti, hogy rejtett, a színfalak mögött meghúzódó, álcázott. Amikor kiderül, hogy ezt a fehérbort Kékfrankos szőlőből készítették, minden világossá válik. Néztem is mint hal a szatyorban. Mekkora ötlet, hogy fogják a kékfrankost, kipréselik, és a héjjon erjesztés nélkül fehérbort csinálnak belőle, aztán meg elnevezik Incognito-nak és a címkén kihagyaják az i betűt és egy oltári szép üvegbe palackozzák. Szerintem pont ilyen, amikor a borász és a marketinges gondolkodik, majd cselekszik. Az, hogy a kis falunk harddiszkontjában is árulták a jóárusított termékek polcán, külön elismerés a kereskedőnek. Meg kicsit a harddiszkont beszerzőjének. Gondoltuk, megkóstoljuk, de nem ömmagában, hanem valamivel, hogy mégis tudjuk hasonlítani valamihez. 

Mondtam Mark barátomnak, hogy hozzon hozzá valami iható fehérbort, ő meg beállított egy Coppola Diamond Collection Chardonnay-val. Ilyet még nem ittunk, úgyhogy legfőbb ideje - mondta. Amúgy Francis Ford Coppola által rendezett Keresztapa filmek a legeslegnagyobb kedvenceink (a Volt egyszer egy vadnyugattal és a Profival együtt). Magyar szál is van a Keresztapa filmben, mert az a Paramount Pictures filmgyár készítette, amit még anno a magyar Cukor Adolf alapított és szép lassan a világ vezető filmgyárává varázsolta.

Szóval Francis Coppola az 1972-ben megrendezett keresztapa filmjével a szakma csúcsára emelkedett aztán megcsinálta a Keresztapa második, majd harmadik részét, meg még sok mást, és jó ideje ő ül a világ filmművészetének a trónján, hiszen ő a Cannes-i filmfesztivál zsürielnöke. Francis Coppola mindig szerette a bort, aztán amikor megtehette, vett egy szép szőlőt és csinált egy szép borászatot. Rendezőként jól tudta, hogy milyen fontosak a szereplők és milyen jó ötlet volt anno kasztingolni a Marlon Brando-t, meg az Al Pacino-t. Nem is teketóriázott, a borászatába a legjobb szakembereket kasztinolta (gondolom meg is fizette őket rendesen). A Coppola borai elég jól mennek a piacon. A "gyémánt kollekciójuk" pláne jól megy. Nagyon letisztult, sallangmentes, friss ízvilág, meg valami megfoghatatlan, leírhatatlan valami, amire Coppola azt mondja, hogy ott van benne az a felejthetetlen drámai szál, vagy vonulat. A hátcímke első két szava: Dramatic style. Coppola azt mondja erre, hogy 51 éve sem olyan filmet akart rendezni, amit megnéz a jónép a moziban, aztán kijön és mire hazaér elfelejti az egészet. Olyan filmet rendezett, amit a néző sohasem fog elfelejteni. Valami ilyesmi van a borában is...

Kortyolgatjuk, ízlelgetjük a Lajvér Incognito-t. Vajon, ha nem tudnánk, hogy kékfrankos, rájönnénk valaha? Szerintem nem... Congrats undercover agent.

Marketing Track: Imázstranszfer... ha van egy oltári nagy nevű valaki, mint például a Coppola és az borászathoz adja a nevét, akkor az imázsát/varázsát is adja hozzá. Akik rajonganak a filmjeiért, remegő kézzel fogják a poharat és elalélnak, hogy a mester ebben is mekkorát alkotott. Korábban a Budapest Airport bora című írásban írtam a Béres csepp/borászat imázstranszferéről. Az is abszolút erős és működőképes.

Bónusz Track: Lajvér vs. Coppola. 1:1. Nekem kicsit jobban tetszik a Lajvér palackja, meg a bor egy kicsit érdekesebb, meg az Incognito nevet telitalálatnak tartom ehhez, meg a Diamond Collectiont egy kicsit mintha elcsépeltnek érezném, de a Coppola tényleg emlékezetesen jó és az imázsa verhetetlenné teszi. Ennyit a két borról szubjektíve, dióhéjban.

De mi az a Sauska Furmint a képen? Az volt a "vágóbor". Villányiban jobban szeretem a Sauskát, meg nyilván "ott vannak igazán otthon", de ez a Tokaji Furmint méltó közepe volt a kis hármas borsorunknak.