A Budapest Airport bora

Az, hogy a budapesti reptér a régió legjobbja, lassan nem hír hiszen az utóbbi 10 év során ez bejött zsinórban. Idén viszont olyan történt, ami azért pestiesen szólva nem semmi. A Repülőterek Nemzetközi Tanácsa (Airports Council International) közel 400 repülőteret értékel az utasok véleménye alapján több mint 30 szempont szerint. Az idei összesítésben az évi 15-25 milliós utasforgalmat bonyolító repülőterek között a Budapest Airport lett Európa legjobb repülőtere. Ez nagyon nagy dolog, mert Európa nagy repterei között elég erős a verseny - finoman szólva, meg ezért az elismerésért mindenhol nagyon igyekeznek. Az a helyzet - szerintem - hogy a repülőtér utóbbi jópár éves kimagasló munkájának beérett a gyümölcse, ami nagy lett és édes... Hozzátartozik a történethez, hogy a repülőtér tulajdonosai a covid alatt, amikor mások befékeztek, akkor beletoltak vagy 100 milliárd Forintot a reptér fejlesztésébe, aminek azért lett látszata bőven. Másrészt nem is eresztették szélnek a hozzáértő dolgozókat akkor, amikor a napi utasforgalom csak pár százaléka volt a szokásosnak. Durva volt látni a járvány elmúltával és az utasforgalom visszatérésével, hogy híres, nagy európai reptereken többórás a sorbanállás és a kezeletlen bőröndhegyek lassan a csarnokok plafonjáig érnek. A budapesti reptér meg ezalatt könnyedén, mosolyogva, percek alatt megoldotta az elutazást a parkolástól a csekkoláson és az utasbiztonsági ellenőrzésen át egészen a beszállásig. Ennyi a reptérről...

...és ha már Európa legjobbja lett a repülőtér, legyen bora is, ahogy van bor a Parlamentnek meg a Magyar Tudományos Akadémiának. Meghirdették a versenyt, amire szinte bármely borászat jelentkezhetett és a borvereseny védnökének Tiffán Zsoltot választották. Ikonikus és emblematikus ez a választás, hiszen Zsolt édesapja Tiffán Ede, Villány egyik leghíresebb borásza, aki elsőnek kapta meg a magyar borászok legnagyobb trófeáját az "Év Bortermelője Magyarországon" címet 1991-ben. Fia Tiffán Zsolt pedig olyan szinten viszi tovább a család bortermelő hagyományait, hogy a múlt év végén őt választották a Junibor, vagyis a Fiatal Borászok Egyesületének az elnökének. 

A Budapest Airport pályázatára 87 borászat összesen 321 borát nevezte, hogy a repülőtér vezetősége és neves borszakértők vakkóstolással kiválasszák a legjobbakat. A többes szém indoka, hogy a repülőtér 4 bor választott 2 fehéret és 2 vöröset és ezen megkülönböztették a prémium és a gasztro kategóriát. Az alábbi képen a borverseny, amely a hamarosan újranyíló I. Terminál csarnokában zajlott.

A vakkóstolás eredménye alapján a Budapest Airport bora, vagy röviden budwine:

Prémium fehérbor: a Béres Szőlőbirtok és Pincészet, 2017. évi Tokaji Lőcse Furmintja lett.

Prémium vörösbor: Szekretár Borbirtok, 2019-es, Szekszárdi "Golden" Prémium Házasítás,

Gasztro fehérbor: Angyal Borászat, 2022. Angyal Tokaji Aura,

Gasztro vörösbor: Bolyki Pincészet, 2019. Bolyki és Bolyki Superior Bikavér.

A Zelna borászat kapott egy különdíjat, mert organikusak, meg fenntarthatóak.

A repülőtér borának lenni nem csak szakmai elismerés, hanem hatalmas reklámértéke van. Először is a nyertesek nem csak egy szép trófeát kaptak, amit szépen ki lehet tenni a borászatban, hanem a repülőtér mindjárt megvásárolt a 4 borból egy jelentős tételt, amit a partnereinek ajándékoz és a reptéri eseményeken kínál. Simán el tudom képzelni, hogy ha egy nagy légitársaság valakije kap/kóstol egy reptér borát, akkor arra az elhatározásra jut, hogy ezt a bort az ő járataikon is kínálni lehet. Korábban írtam, hogy a Bottega pezsgő is igencsak jelentős orgalmat csinál a repülőtereken és a repülőgépeken.

Ha nem leszek túlzottan belustulva a nyáron, írok a nyertes borászatokról, viszont a Béres nyertes bora megér még pár sort, illetve a marketinges érdeklődésűeknek még fél perc olvasást.

Mindig leírom, hogy a bormarketingnek van 3 rétege. Amivel először találkozunk a "varázsburok" az üveg körül, vagyis azok az érzések és gondolatok, amelyeket még azelőtt érzünk, mielőtt meglátnánk a palackot. Egy ismeretlen borászatnak értelemszerűen nincs ilyen, maximum a borvidékhez kapcsolódó attitűd vetődhet rá.

A Béres varázsburka hatalmas. Van az a dolog, amit imázstranszferként szokott említeni a szakma. Ez azt jelenti, hogy amit a Béres cseppekről gondolunk, az agyunk automatice rávetíti a Béres borokra is. A Béres csepp imázsa pedig szuperjó. Ha úgy érzem, hogy valami nem kóser egészségileg, Dr Chen ginseng teát megküldök Béres cseppel. Nem számolom a cseppeket, a több az több, ártani nem tud. Nem is nagyon szoktam táppénzen lenni... Egy szó mint száz, biztos, hogy a Béres Borászat azt az értékrendet képviseli, ami a cseppeknél az évtizedek során kialakult.

A varázsburok alatt a következő réteg maga a palack. Ahogy kinéz. A Béres borai jól néznek ki és kétségtelenül látszik rajtuk, hogy volt esze a marketingesnek, vagy aki a koncepciót összerakta. Nyilván tudták, hogy a Béres csepp imázsa nagyon jó és és ezt igyekeztek is a legjobban átvinni a borra, úgy hogy ilyen kivágott cseppesre tervezték a címkét. Ez egy pár tízezer Forintos stancsterszám kérdése, de ütősen megkülönböztető a sima téglalapra vágott címkék között. Lehet, hogy túl régivágású buta/öreg kutya vagyok, de igazából nem szeretem a boroknak adott frappáns fantázianeveket. (kivéve akkor, ha az nem öncélú és ostoba, hanem szól valamiről) A Béresnél lehet hogy tudják, hogy a kevesebb néha (többnyire) több, ezért nem ötlöttek ki frappáns fantázianevet, hanem ráírták a címkére a borászat nevét, a fajtát, meg a kiváló dűlő nevét, ahol termett. Ennyi szerintem abszolút elég.

A harmadik réteg meg mi más lenne a varázsburok alatt a palackban, mint maga a bor. Akik a Budapest Airport borversenyén kóstolták a borokat, ennél sem tudták, hogy Béres, meg nem is látták a palackot, csak a sok prémium fehérbor közül a legtöbbeknek ez ízlett a legjobban. Nem ittam még ilyet de talán egyszer ennek is eljön majd az ideje...