3 bor két felvonásban...

Van egy kis bolt a falukban, ahol szinte mindent lehet kapni, úgyhogy akinek nincs autója, amivel kimegy a harddiszkontba, az ott vásárolgat. Én viszonylag ritkán járok ide, de egyik nap megálltam és beugrottam gyufáért. Ez kicsit ostobán hangzik, de tényleg csak gyufáért mentem be, mert a szomorkás téli időszakban gyertyafényes estékkel próbáljuk átvészelni ezt a depis szezont. Szerintem nagyon szép és nagyon megéri az olcsó Ikeás illatgyertya és amikor hármat meggyújtok, akkor mindig eszembe jut a közelkelet ezeréves bölcsessége. Az van ugyanis, hogy csak az első gyertyát gyújtom meg a gyufával, a másik kettőt az égő gyetyával. Lehet, hogy mindhármat meg lehetne gyújtani egy szál gyufával, de én félős nyuszi vagyok és félek, hogy a gyufa megégeti a kezem és inkább elfújom. "Az égő gyertya nem veszít semmit, amikor meggyújtanak vele egy másikat" - úgye milyen szép gondolat... Aztán hazafelé eszembe jutott, hogy tegnap az utolsó szál gyufával gyújtottam meg a gyertyákat, úgyhogy megálltam a kisbolt előtt és beugrottam gyufáért.

Szóval bemegyek a kisboltba, lépni alig lehet, amíg a pénztárhoz érek, addig a borospolcot nézegetem. Elég sokféle bor van viszonylag én meg elbambultam, ahogy szoktam, aztán egyszercsak azt vettem észre, hogy az amúgy nagyon jó kinézetű és kedves eladólány ott áll mellettem és megkérdezi, hogy segíthet-e bort választani.

Első felvonás - komédia

Az öregecskedő borbarát dermedten nézi a bolt borkínálatát, nézi a palackokat, meg az árakat, a szép, fiatal eladólány pedig felajánlja a segítségét.

- Valami finom bort keresek, mondja zavartan a borbarát, mert valamiért úgy érzi, hogy valamit mondania kell.

- Itt minden bor finom - mondja kedves mosollyal az eladólány. A főnök ért hozzá, tudja mi a jó.

- A borbarát próbál értelmes arcot vágni és hozzáteszi, hogy ilyen sok finom borból elég nehéz választani.

- Az eladólány őszinte segítő szándékkal, határozottan rámutat három borra. Minden bor finom, de akinek van esze, ezekből választ, mondja, majd folytatja: nézze csak meg, ezek két literesek és csak 750 Ft-ba kerülnek, a vörös is csak 850. A többi bor meg még egy liter sincs és mindegyik jóval ezer Ft fölött van. Itt ezt veszi mindenki.

- Tényleg, mások ezeket veszik - kérdezi a borbarát - Hát persze - mondja az eladólány. A borbarát meg tisztelettudóan megkérdezi, hogy lefényképezhetné-e ezt a 3 bort, mert ő még ebből sem tud választani, úgyhogy elküldené a barátjának, aki ért a borhoz.

- Hát hogyne - mondja a nagyon kedves eladólány, majd elsiet, mert valaki keres valamit.

A borbarát fényképez, majd téblábol még kicsit és közben észreveszi, hogy a borok mellett a hűtőszekrényben a magyar tej pontosan ugyanúgy 849 Ft, mint a 2 liter félédes vörösbor. 

A borbarát komikusnak és viccesnek találja az egészet, mosolyogva kifizeti a 10 doboz gyufát, közben megköszöni a kedves segítséget. 

Második felvonás - tragédia

A cselekmény ugyanaz, mint az első felvonásban, de a borbarát most nem mosolyog. Szomorú és szégyelli magát. Ugrás az időben vissza 30 évet, amikor bormarketingesnek készülve tele volt ötletekkel, lelkesedéssel és tenni akarással. A fiatal borbarát arról beszél, hogy milyennek képzeli a borpiacot 30 évvel később. Amikor egy szellem - mint a Christmas Carol mesében - megmutatja neki, hogy milyen lesz egy falusi kisbolt borforgalma és árviszonyai 30 év múlva, akkor a fiatal borbarát szomorú lesz és szégyelli magát. A szellem pedig azt mondja neki, hogy ne legyen egyszerre szomorú és szégyenkező, mert ez a párosítás már foglat. A 20. század talán legnagyobb és legismertebb tudósa Albert Einstein lefoglalta ezt a kombinációt, amikor azt mondta, hogy szomorú és szégyelli magát, de nem tudja elvállalni azt a felkérést, hogy legyen egy kis ország elnöke.

Hogy a valóság inkább komédia vagy inkább tragédia, azt döntse el a nagyérdemű közönség...