Royal Tokaji - királyi bor, király marketing

Régen, amikor kisfiú voltam és azt láttam, hogy a szebbik étkészlettel terítenek, akkor elkezdtem reménykedni benne, hogy az evés végén lesz tokaji és én is kapok belőle. Legtöbbször nem csalódtam, mert mindig azt mondták, hogy már nagyfiú vagy és ezért te is megkóstolhatod a tokajit. Kaptam egy stampedlivel és mindig nagyon nagyon ízlett. Nekem ez volt a kezdet borügyben és jó lenne, ha az út végén, esetleg az utolsó órában egy pohár tokajival zárhatnám le az én kis kalandos bortörténetemet.

Igazából nem nagyon ismerem a Royal Tokajit, tudom, hogy nagyon menő náluk minden, meg tényleg értenek hozzá és van egy nagy angol borszakértő a cégben, aki egyengeti a dolgaikat, utána nézhettem volna, de lusta voltam, meg nem is ez a lényeg.
A lényeg az, hogy szerintem a magyar borászat nyomokban marketinget tartalmaz, némi jóindulattal fogalmazva és az olyan figyelemre méltó marketing megoldás, amit a Royal Tokajitól láttam, ritka, mint a fehér holló. Szóval valaki rájöhetett a cégnél, hogy a bortémában az eladáshelyi marketing a király.
Lehet persze hirdetni online, meg offline, meg lehet píárkodni a világba, csak minek. Bemegy a vevő a boltba, aztán vesz, amit ott meglát. Gondolom fogták magukat a royaléknál, és megnézték, hogy hol van az ország leg-leg-leg borboltja. Ez pedig a budapesti reptér Heinemann boltja, amelyik az év 365 napján nyitva van, napi legalább 20 órában. A bolton áthalad napi 20-30 ezer ember, akik a biztonsági ellenőrzés és a beszállás közötti órácskát nézelődéssel és vásárolgatással töltik. Ráadásul az utazók csak az itt vásárolt italokat vihetik a kézipoggyászban, úgyhogy a külföldiek a maradék zsetonjukat itt költik el és itt vásárolnak valami bort, amit visznek haza emlékül. Úgyhogy itt aztán fogy a bor rendesen...

A Royal Tokaji meg nyilván gondolkodott aztán cselekedett. Kibérelték a bolt nagy pultját, meg még egy dobogószerűséget is és telepakolták a boraikkal. Mindent teleplakátoltak azzal, hogy a kékcímkés borukra csak most, csak a kedves utazónak, csak/sőt 20% kedvezmény és vegyen mindenki bátran, mert a legenda újjáéled vagy újjászületik vagy valami ilyesmi. Itt akár meg is állhattak volna, mert ez is elég nagy dolog, de ők kimaxolták az eladáshelyi marketinget. A reptér nagy csarnokában – menő nevén sky court (szkájkört) – csináltak egy kis szigetet, ahol volt szép paraván, meg kínálópult, meg ment a tévén a műsor a borászatról, meg beöltözött csini hoszteszlány kóstoltatta, kínálta a borokat, úgy hogy aki még nem vett, azt ott még pótolhatta. Ilyen jó eladáshelyi marketing kampányt, ilyen komplexet, ilyen kitaláltat, felépítettet még nem láttam.

Bónusz trekk: Az előző írásban a Dom Pérignon pezsgőnél is írtam árakat, úgyhogy a Royal Tokajinál is legyen pár szám. A kékcímkés 5 puttonyos aszút a 20% kedvezménnyel 22 Euróért adták. Nyilván ezt vitte a jónép és nyilván kiürítették a pincét. Aranycímkés aszú volt 35 Euróért, fémcímkés, díszdobozos 55-ért és a „Nyulászó” nevű aszú 75 Euróért az igényesebb fogyasztókat célozandó, akiknek a 22 Euró túl kevés egy borért.

Mielőtt ezeket a sorokat írtam (elnézést is kérek a gagyiságokért) átjött a Mark barátom aztán hozott a falunk harddiszkontjából a Lidl-ből valami tokajit, az is valami kékcímkés volt, meg mondta a Mark hogy volt vagy 2 vagy 3 ezer Forint, amúgy jó volt tényleg, megnézhettem volna alaposabban, hogy ki csinálja, talán Grand Tokaji, ha jól láttam. Lényeg a lényeg, hogy abban maradtunk a Markkal, hogy szerintünk sokkal jobban megéri ugyanannyi pénzért venni 9 üveg Royal Tokajit, mint egy üveg Dom Pérignon pezsgőt. Nem azért persze, mert attól jobban be lehet rúgni, csak úgy…