Dom Pérignon - a marketingpezsgő

Remélve, hogy borászok is olvasgatnak errefelé, arra gondoltam, hogy ne csak a szőlőkről, meg a borokról szóljon a vinoszkóp, hanem legyen benne némi bormarketing is, hátha jól jön valamikor. Ebben az írásban és pár következőben bemutatnék pár dolgot, amit bormarketingnek gondolok.

Azzal kell kezdenem, amivel anno - a legnagyobb magyar marketinges - Tomcsányi Pál akadémikus is kezdte a bormarketing témát. Van a bornak három rétege, vagy dimenziója, amiről a bormarketing szólhat.
Az első maga a folyadék, vagyis a bor vagy a pezsgő. Ez egy színtiszta termékmarketing téma. Ha valaki belekóstol, érzi. Jó bort kell csinálni, ez az alap. Ez hazánkban a legnagyobb erősség. Nagyon jók a talaj- és a termőhelyi adottságaink és nagyon jó szakemberek nagyon jó italokat készítenek, amelyek sorra nyerik az érmeket a világ legrangosabb borversenyein. Hát ez szuper, gondolnánk, de nem. A díjnyertes boraink nincsenek külföldön a polcokon, vagy néhol a legalsón és a nála gyengébbek árának a tizedéért sem nagyon kellenek.
A bor következő rétege a palack, a címkék, az esetleges papír, vagy fadobozos csomagolás, vagyis minden, ami magát a folyadékot körülveszi. Ezen a téren az elmúlt 30 évben nagyon nagy pozitív változás történt. A korábbi szocreál címkék után ma már nagyon sok az igazán szép, szinte már művészi bordizájn. Ez annak is köszönhető, hogy a magyar grafikusok nagyon szép, ízléses és igényes címkéket terveznek, mivel a magyar grafikusok is a világ élvonalában vannak. Vannak persze, amiket nem értek, a sutyerák címkék, amik annyira gagyik, hogy már talán attól jók. Csak egy példa, hogy értse a kedves olvasó. Álló Balatontérképpel miért kell boroscímkét hazavágni. Persze lehet, hogy csak én gondolom vérgagyinak, az is lehet, hogy a bor jó,
csak mondjuk sohasem venném meg. Bocsánat Kristinus borászat, ha olvassák, esetleg megírhatnák, hogy azért lóg a címkén egy függőleges balcsitérkép, mert normálisan nem fért ki, vagy mert ha valaki fekve nézi, akkor pont így jó. Részletkérés…

A harmadik réteg pedig nem más, mint az a varázsburok, ami a palackot körülveszi. Ez a varázsburok pedig valójában a marketing magja. Erre a varázsburokra sok jó példa akad a bortörténelemben, de a legjobb mind közül a Dom Pérignon pezsgő. A legtöbb ember sohasem ivott Dom Pérignon pezsgőt, Talán nem is látott soha egy palackot sem, mégis szinte mindenki tudja, hogy ez a leg-leg-leg. A Dom Pérignon varázsburka hatalmas, kikezdhetetlen és ez a varázsburok teszi lehetővé, hogy durván négyszeres áron adhassák, mint egy kb. ugyanolyan Moet Chandon pezsgőt. Mondjuk a jó Moet sem olcsó, legalábbis szerintem a maga kb. 50 Eurós árával, de a Dom Périgon 200-tól indul. Azért hasonlítottam a Moet-hez árban, mert a Dom
Pérignon valójában a Moet varázsburkolatos luxusmárkája.

Miből áll a Dom Pérignon varázsburka? Először is ott van az a jól csengő név. Dom Pérignon szerzetes ugyanis a 1600-as évek vége felé a hautvillersi bencés apátság pincemestere volt. Gondolom szerette a szakmáját, mert jópár borászati technika kifejlesztése fűződik a nevéhez. Az első Dom Pérignon pezsgő szőlőjét mintegy 206 évvel a halála után, 1921-ben szüretelték. Aztán a legjobb reklám, ha a sajtó megírja, hogy kik veszik ezt a pezsgőt. Az egyik jellegzetes alkalom 1971-ben volt, amikor az iráni sah rendelt pár üveggel az 1959-es évjáratú Dom Pérignon Rozéból, ami amúgy az első rozéjuk volt, nem kisebb alkalomra, mint a perzsa állam 2500 éves fennállásának az ünnepére. Ebből a rendelésből valahogy megmaradt egy üveggel, amit 2008-ban nem kevesebb, mint 25.000 fontért sikerült elárverezni. A slusszpoén pedig, ami mindent vitt, az 1981-ben volt. Amikor a Diana Spencer hozzáment a Károly herceghez, akkor megadták a módját és nem verték a fogukhoz a garast. Mindenből igyekeztek a legjobbat, és az angol udvar jóízlésű borszakértői a Dom Pérignon Vintage 1961-et javasolták az ünnepi alkalomra. A sajtó pedig mindenről részletesen beszámolt és az igényes pezsgőzni vágyó pedig onnantól úgy van vele, hogy ha a trónörökösnek jó volt, akkor a Dom Pérignon jó lesz neki is...
Harmadjára meg ott van ez a vintage dolog. Angolosan lehet ejteni vintidzs-nek, de franciásan sem rossz, úgy, hogy vintázs. Én inkább anglomán vagyok, de ezügyben tiszteljük meg szerintem a franciákat és ejtsük vintázsnak, mégiscsak több közük van a pezsgőhöz, másrészt a magyar nyelvbe is jobban beleillik. A vintage pezsgő azt jelenti, hogy egy nagyon jó évjárat terméséből készült nagyon jó pezsgő. A Dom Pérignonnál ez annyit jelent, hogy nagyjából az évek felét tekintik jó évjáratnak, így 20 év alatt készítenek 8-10 vintage pezsgőt. Ezt legalább 8 éven át érlelik a sötét pincében. Az amúgy átlátszó palackokat viszont nagyon tömören záródó dobozba teszik, hogy ne érje fény és így nagyon sokáig jó legyen.
Negyedik a pezsgő megjelenése. Annyira egyszerű, hogy azt sugallja, hogy itt minden csak a minőségről szól és egyáltalán nem törekszenek rá, hogy összedobjanak valami csicsás címkét. Nekem őszintén szólva nem is tetszik maga az üveg. A doboza sem, az is olyan sablonosan egyszerű, viszont nyilvánvalóan ez egy marketing elem. A negyedannyiba kerülő Moet Chandon pezsgők sokkal jobban néznek ki, de hangsúlyozom, ezt nem a kinézete miatt veszik.
Végül az ötödik marketing elem, mi más, mint az ár. A varázsburok fő eleme, a nagyon magas ár, ami meghatároz egyfajta vevőkört. A 200 Eurótól induló Dom Pérignon pezsgő célcsoportja nem a csóró nímand. A pezsgő a Moet Chandon márkája, ami pedig az LVMH csoporthoz tartozik, akik a divatvilág alfái és omegái. Van gyakorlatuk/tapasztalatuk benne, hogy ha valami durván drága, akkor arra van vevő.

A Dom Pérignon marketing üzenete dióhéjban: Csinálj nagyon jó italt, hozzál létre egy mítoszt, csinálj köré varázsburkot és ne félj megkérni az árát. Végül ne légy türelmetlen, adjál az ügynek 100 évet.